A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Ezt az összefüggést kevésbé veszik észre az emberek a saját fejükkel kapcsolatban. A gondolataink határozzák meg a belső beszédünket, majd a mások felé irányuló kommunikációnkat és végső soron a cselekvésünket is. A folyamat azonban nem egyirányú: a belső beszédünk visszahat a gondolkodásunkra. Igenis van értelme tehát annak, hogy megválogassuk, miről társalgunk magunkkal, és annak is, hogy bebeszéljünk magunknak olyan dolgokat, amiket bár nem feltétlenül érzünk igaznak, abba az irányba mutatnak, ami felé változni szeretnénk.

Ha folyamatosan morgolódunk olyan témákon, amikre nem sok ráhatásunk van, akár másokkal eszmét cserélve, akár csak belső beszédünkben, az olyan, mintha a gondolatainkból és a cselekedeteinkből álló “éltető élelmezésünket” penészes, romlott, megbuggyant alapanyagokból próbálnánk előállítani. Milyen építő elképzelés, milyen teremtő aktivitás fog abból származni, ha folyvást azon rugózunk, mit mondott vagy mit tett egy embertársunk az Interneten, a tévében, urambocsá a Polgár Jenő Hivatalban, vagy az Országházban? Természetesen befolyásolja az életünket egyik-másik belőle, de nem mindegy, mennyi pszichikus energiánkat vonja el a velük való foglalkozás, és azt vajon tudnánk-e értelmesebben felhasználni.

Az agyunk hajlamos elhinni azt is, amit sokat szajkóznak neki kívülről (nem mindegy, hogy ezerszer azt hallja egy gyerek, hogy milyen ügyes volt, vagy azt, hogy milyen szerencsétlen, béna, tökkelütött), de azt is, amit magunknak magyarázunk. Henry Ford mondta, hogy akár azt gondolod, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz. Persze ez nem jelenti, hogy mindent el tudunk érni, amit csak akarunk: egy-egy specifikus területen eltérő adottságokra, gyakorlásmennyiségre, valamint technikai vagy egyéb külső segítségre van szükség. De mindenképp valószínűbbé teszi a kívánt eredmény elérését, ha úgy fogunk neki, hogy sikerülni fog. Ami nagyon érdekes, és erről írtam is a legutóbbi, kakasos e-könyvemben, hogy az úgynevezett megerősítő kijelentések (affirmative statements), amiket magunknak mormolunk el rendszeresen, idővel megváltoztathatják a gondolkodásunkat. Saját példám a régmúltból, hogy tartottam tőle, miként tudok értékesíteni mások segítsége nélkül úgy, hogy nem vagyok valami nagy sales-es, sem pedig extrovertált kapcsolatépítő. Szépen bemagyaráztam magamnak, hogy “könnyen értékesítek”, annak ellenére, hogy abszolút nem gondoltam úgy, de aztán igazzá vált. Sok éve nem fejtek ki semmiféle értékesítési aktivitást a Tudatos Vezetés programok vonatkozásában, de valahogy mégis megtelik vele a naptáram, ráadásul hónapokkal, sőt akár fél évvel korábban, mint ahogy kezdjük a programot. Már ténylegesen el is hiszem, amit mantráztam.

Figyeld meg, miről szól a belső beszéded, és értékeld, mennyire szolgál az vajon téged! Tudatosan kicserélheted a tartalmát valami másra, ami inkább tölt és épít, mint rombol vagy lemerít.

More blog posts:

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Read more »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Read more »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!