A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Ezt az összefüggést kevésbé veszik észre az emberek a saját fejükkel kapcsolatban. A gondolataink határozzák meg a belső beszédünket, majd a mások felé irányuló kommunikációnkat és végső soron a cselekvésünket is. A folyamat azonban nem egyirányú: a belső beszédünk visszahat a gondolkodásunkra. Igenis van értelme tehát annak, hogy megválogassuk, miről társalgunk magunkkal, és annak is, hogy bebeszéljünk magunknak olyan dolgokat, amiket bár nem feltétlenül érzünk igaznak, abba az irányba mutatnak, ami felé változni szeretnénk.

Ha folyamatosan morgolódunk olyan témákon, amikre nem sok ráhatásunk van, akár másokkal eszmét cserélve, akár csak belső beszédünkben, az olyan, mintha a gondolatainkból és a cselekedeteinkből álló “éltető élelmezésünket” penészes, romlott, megbuggyant alapanyagokból próbálnánk előállítani. Milyen építő elképzelés, milyen teremtő aktivitás fog abból származni, ha folyvást azon rugózunk, mit mondott vagy mit tett egy embertársunk az Interneten, a tévében, urambocsá a Polgár Jenő Hivatalban, vagy az Országházban? Természetesen befolyásolja az életünket egyik-másik belőle, de nem mindegy, mennyi pszichikus energiánkat vonja el a velük való foglalkozás, és azt vajon tudnánk-e értelmesebben felhasználni.

Az agyunk hajlamos elhinni azt is, amit sokat szajkóznak neki kívülről (nem mindegy, hogy ezerszer azt hallja egy gyerek, hogy milyen ügyes volt, vagy azt, hogy milyen szerencsétlen, béna, tökkelütött), de azt is, amit magunknak magyarázunk. Henry Ford mondta, hogy akár azt gondolod, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz. Persze ez nem jelenti, hogy mindent el tudunk érni, amit csak akarunk: egy-egy specifikus területen eltérő adottságokra, gyakorlásmennyiségre, valamint technikai vagy egyéb külső segítségre van szükség. De mindenképp valószínűbbé teszi a kívánt eredmény elérését, ha úgy fogunk neki, hogy sikerülni fog. Ami nagyon érdekes, és erről írtam is a legutóbbi, kakasos e-könyvemben, hogy az úgynevezett megerősítő kijelentések (affirmative statements), amiket magunknak mormolunk el rendszeresen, idővel megváltoztathatják a gondolkodásunkat. Saját példám a régmúltból, hogy tartottam tőle, miként tudok értékesíteni mások segítsége nélkül úgy, hogy nem vagyok valami nagy sales-es, sem pedig extrovertált kapcsolatépítő. Szépen bemagyaráztam magamnak, hogy “könnyen értékesítek”, annak ellenére, hogy abszolút nem gondoltam úgy, de aztán igazzá vált. Sok éve nem fejtek ki semmiféle értékesítési aktivitást a Tudatos Vezetés programok vonatkozásában, de valahogy mégis megtelik vele a naptáram, ráadásul hónapokkal, sőt akár fél évvel korábban, mint ahogy kezdjük a programot. Már ténylegesen el is hiszem, amit mantráztam.

Figyeld meg, miről szól a belső beszéded, és értékeld, mennyire szolgál az vajon téged! Tudatosan kicserélheted a tartalmát valami másra, ami inkább tölt és épít, mint rombol vagy lemerít.

More blog posts:

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Read more »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Read more »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!